Vörös István és Szálinger Balázs nyerte a Drámaíró Versenyt

Csupán 48 óra leforgása alatt érdekes, izgalmas és élvezhető színdarabok születtek a Békéscsabai Jókai Színház Színpadán a XIX. Magyar Drámaíró verseny keretei között. Az idei év új szereplője a Békéscsabai Napsugár Bábszínház volt, ahol a verseny részeként három bábdarab megszületésének is szemtanúi lehetnek az érdeklődők.

Idén a Heti Válasz cikkeiből, a versenyt megálmodó Siposhegyi Péter fia, Siposhegyi Zoltán húzta ki a szerencsés írást, melynek címe és szövege a születendő darabok témáját adta. Mint minden eddigi évben, most is nagy meglepetést és derültséget okozott a felolvasott cikkcím, hiszen ezúttal a március 28-i 4-es metró átadással kapcsolatos, „Az alagút vége” című írás alapján kell dolgoznia az íróknak.

A szerzők ezt követően elvonultak, hogy egy éjszaka alatt megírják a darabokat, melyet hat rendező hat csapattal 24, illetve 48 óra alatt állított  színpadra, ugyanis a bábdarabokat vasárnap mutatták be. Az írókat megosztotta a kihúzott cikk címe, elárulták, nagy kihívást jelent számukra a darabok megírása. Székely Csaba elmondta, ez a cím nagyon sok mindenre ad lehetőséget, sok gondolatot ébreszt, tulajdonképpen magáról az életről szól ez a cím. Vörös István szerint sosem lehet jó témát húzni ilyenkor, tehát úgyse tetszene semmi, mindegyiken ideges lenne az ember. Hozzátette, nem látja benne a drámai konfliktust, de van politika a cikkben, van gazdaság, van pénz, van közlekedés, emberi problémákat kell még beletenni. Pozsgai Zsolt kiemelte, ugyan nagyon csábít a cím arra, hogy csináljon az ember egy politikai pamfletet és egy görbe tükröt, hiszen számos bonyodalom volt ezzel kapcsolatban, amit mindenki ismer, épp ezért most új megvilágításba kell helyezni a témát.

Péntekre megszülettek a darabok, a művészek délben összeültek és a stábértekezletet követően eldördült a startpisztoly. A színészcsapatok versenyt futva az idővel, éjt nappallá téve dolgoztak, hogy megvalósítsák a rendezői koncepciókat.

Az egyik történetben a malacok az orrukkal túrták az alagutat és a legkisebb kurtafarkúval történnek váratlan események, egy másik darabban az író egészen a ’70-es évekig ásott vissza, ahol egy családot ismerhetett meg a közönség, akik egy földalatti üregben rekedtek.

A díszbemutatót követően a zsűri rövid idő alatt meghozta döntését. Számukra az értékelés során az egyik legfontosabb szempont az volt, hogy a rendező és a színészek mit is látnak bele a sebesség kényszerétől hajtva a szövegbe. Tarján Tamás a zsűri elnökének az jelentett külön élményt, amikor a villámsebesen elkészült darabot megemeték, és olyan tartományokba vitték, hanghatásokkal, fényeffektusokkal, színészi és rendezői megoldásokkal, amiről nem is álmodott akkor, amikor először átfutotta a szövegkönyvet.

A szakmai zsűri idén Vörös Istvánnak adta át a legjobb drámának járó díjat. A vészfék Istene című darabot Csurulya Csongor álmodta színpadra. A győztes író kiemelte, ez egy olyan műfaj, ami talán nem annyira népszerű, de a rendező ennek a misztériumjáték-szerű mivoltát, ezt a költői vagy metafizikus világát meg tudta teremteni. Az este folyamán emellett gazdára talált még a legjobb színész és színésznő, a legjobb férfi és női mellékszereplő, valamint a legjobb rendező díja is.

Az idei évben a Békéscsabai Napsugár Bábszínház is versenybe szállt, így három bábdarab létrejöttének is szemtanúi lehettek az érdeklődők. Lenkefi Zoltán igazgató bevallotta, hogy nagyon nehéz három nap után értek el a végeredményekhez, nagyon sokat dolgoztak ezeken az előadásokon, amiket láthatott itt a közönség és nagyon jól érezték magukat benne.

A zsűri által legjobbnak ítélt író Szálinger Balázs lett, a közönség pedig Fekete Ádám Süvölvény Ekszpressz című darabja mellett tette le a voksát. A XIX. Magyar Drámaíró Versenyre határon innen és túlról érkeztek írók, rendezők, vendégszínészek és szakemberek, akik egy izgalmas, kihívással kecsegtető színházi kalandban vehettek részt, amely a közönségnek is emlékezetes pillanatokat okozott.

Szerkesztő: Balázs Anett

Operatőr: Pozojevich Miklós

Új hozzászólás